Történetünk
Az 1860-as években, a hazai vasútépítés fellendülésének időszakában már jelentkezett az igény, hogy a végrehajtó szolgálatnál irányító tevékenységet végző szakemberek magas fokú, korszerű elméleti és gyakorlati kiképzést nyerjenek. A vasúti tisztképző tanfolyam működésének megindítására vonatkozó, rendkívül részletes, sokirányú javaslatát Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1887. január 18-án terjesztette a képviselőház elé. A vasúti szaktanfolyam indítására 1887. szeptember 3-án a Király utca 69. szám alatt került sor, amelyet létrehozója, Baross Gábor miniszter nyitott meg.
Baross Gábor 1890. augusztus 26-án adta át a vasúti és posta-távírda tanfolyamok számára megépített Luther utcai új épületet, ahogy a sajtó beszámolt az eseményről:
egészen csendben és minden ünnepélyesség nélkül.
A századfordulót követő évek során a vasúti tisztképző – jól megalapozott ügyrendje és szabályzatai segítségével – jó eredményekkel folytatta működését. A tanári kar jelentős eredményeket ért el az oktatott anyag tartalmi feldolgozásának tökéletesebbé tétele területén, és ebben az időszakban a tanfolyamok jegyzetei és tankönyvei a vasúti szakirodalom jelentős részét képviselték. A vasúti tisztképző megszakítás nélkül működött az 1913/14. tanév végéig. Az 1914/15. tanév alatt háborús szünet volt, 1915-től a háborús események miatt csak magántanulók folytattak tanulmányokat. Az 1921/22. tanévtől kezdődően ismét rendes hallgatói minőségben lehetett részt venni a képzéseken. A gazdasági világválság hatására költségkímélés céljából az 1932/33. tanévben a tanfolyam szünetelt. A második világháború mély sebeket ejtett az ország testén, háború alatt a vasúti tisztképzés is kizökkent megszokott menetéből. Az 1942/43-as évfolyamról – rövidített képzéssel – januárban és júliusban is 400 főnél nagyobb hallgatóságot bocsátottak ki. A következő évfolyam is csak 3 hónapig működött, mivel a hallgatók munkájára szükség volt, ezért menetközben „levelező” tanfolyammá szervezték át. Az 1944/45-ös tanfolyam pedig már be sem indult.
1945. szeptember 1-jétől változott az intézet neve, amely Magyar Állami Közlekedési Tanintézet, Vasúti Tisztképző Intézet elnevezéssel működött, továbbra is a minisztérium közvetlen irányítása alatt. A közlekedési tanfolyamok közül a már korábban említett postatisztképző, a hajóstiszti és a kereskedelmi tengerésztiszti tanfolyam továbbra is a Közlekedési Tanintézet önálló ágazataként működött, elvileg 1952. január 1-jéig, az intézet újabb átszervezéséig. Az intézet elnevezése 1952-től MÁV Tisztképző Intézet-re, 1980-tól MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet-re módosult.
A műszaki tisztképzés igénye az ötvenes években először az építési és pályafenntartási szakszolgálatnál, majd a távközlési és biztosítóberendezési szakszolgálat területén merült fel. Az említett szakmákban a tisztképzés az 1950-es években indult el és azóta is folyamatosan megrendezésre kerül.
Az 1963-as év jelentős fordulópont az Intézet életében. Ettől az időtől kezdve a nappali tagozatok tanulmányi időszaka mindig ősszel kezdődött (általában szeptember első napjaiban) és a hallgatók a tanévet július első hetével zárták.
Az 1971. évi 48. sz. MÁV Hivatalos Lapban megjelent a MÁV új oktatási koncepciója, ami alapját képezte a vasúti szakoktatás további fejlődésének. A vasúti tisztképzést elsősorban az érintette, hogy az
univerzális képzésről át kell térni a munkakörre történő képzésre.
Ennek szellemében került sor az 1972/73-as tanévtől a forgalmi és a kereskedelmi tisztképzés szétválasztására. A vasúti képzés reformja során vált szükségessé a regionális területi oktatási intézmények létrehozása, így jött létre öt területi oktatási főnökség, amelyek a mai napig is működnek, csak más formában. Elsőként adták át a Miskolci Oktatási Központot, kezdetben MÁV Oktatási Főnökség néven. Ezt követően nyitotta meg kapuit a Debreceni Oktatási Főnökség speciális vasúti szaktanfolyamok szervezése és lebonyolítása céljából. Ezt követte 1974-ben a szombathelyi, 1979-ben a szegedi, majd 1981-ben a pécsi oktatási főnökség létrehozása.
1993-ban összevonásra került a MÁV Tisztképző Intézete – a felsőfokú tanfolyamok képző intézménye – a Budapesti Oktatási Főnökséggel – az alap- és középfokú tanfolyamoknak a bázisa – amely Baross Gábor Oktatási Központ (BGOK) néven működött tovább. A vidéki oktatási egységek ettől az időponttól kezdve Regionális Oktatási Központokként működtek Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsen, és Szombathelyen.
A budapesti Luther utcai épületben több lépésben rekonstrukciós munkák zajlottak, ennek egyik részeként az épület újra magastetőt kapott, amely a '60-as években azért tűnt el, mert a 3. emelet ráépítése megtörtént. A 3. emeleti számítógépes termek szükségessé tették a villamosvezeték felújítást, illetve az épület homlokzata is visszanyerte eredeti állapotát, valamint a belső folyosók felújítása is megtörtént 2005-ig.
A MÁV vezetése 2005-ben elhatározta, hogy az addig viszonylag önállóan működő csak elvi és gazdasági irányítás alatt álló Regionális Oktatási Központokat egy hálózati szervezetté vonja össze, és így mind a képzésfejlesztés, a képzéskoordináció, az iskolarendszerű oktatás, a gazdasági ügyek egy kézben összpontosultak. 2006. május 1-jén megalakult az egységes Baross Gábor Oktatási Központ, a szervezet külön egységben biztosította a képzésfejlesztést, a gazdasági folyamatokat, a tanfolyami képzést és az iskolarendszerű képzést. A vidéki kirendeltségek Területi Oktatási Egység (TOE) néven működtek a BGOK szervezetén belül. A BGOK 2003 óta működtet ISO 9001 szabvány szerinti minőségirányítási rendszert, amelynek megújítása és auditálása már az egységes szervezetben történt meg 2006-ban, illetve új felnőttképzési intézmény akkreditációt is kért, amelyet sikeresen el is nyert az intézmény.
2011. májusában döntés született arról, hogy az eddigi területi szervezési elvet az új feladatok miatt át kell alakítani és a folyamatokat funkcionális formában kell működtetni, megtartva a hálózati elhelyezkedés miatt bizonyos területi infrastrukturális szempontokat. Így a képzésszervezésből az időszakos oktatás átkerült a képzésfejlesztési egységhez, melynek elnevezése Képzésfejlesztés és időszakos oktatás lett, a TOE-k pedig viszonylagos önállóságukat feladva Képzésszervezés címen szerveződtek újjá.
Az oktatási központ tevékenységét alapvetően meghatározza a 19/2011. NFM rendelet, amelyet 2011. május 15-vel a vasúti járművezetőkre, valamennyi más, a vasúti közlekedés biztonságával összefüggő munkakörre vonatkozóan pedig 2013. január 1-jétől kell alkalmazni.
2014. február 1-jétől a Baross Gábor Oktatási Központot a 2013-ban megalakult MÁV Szolgáltató Központ Zrt.-be helyezték át, és a MÁV-Csoport vállalatai számára innentől kezdve szerződéses viszonyban biztosítja képzési szolgáltatásait.
2016 nyarán a megváltozott feladatok miatt szükségessé vált a BGOK belső szervezetének átalakítása, amelynek következtében az alábbi részekre lett tagolva a szervezet: BGOK Működéstámogatás, Időszakos oktatás, Iskolarendszerű képzés, Képzésfejlesztés és szabályozás, Tanfolyami képzés.
A vasúti tisztképző – mint a MÁV legrégebbi oktatási intézménye – 2022-ben működésének 135 éves jubileumát ünnepelte. Az intézmény a
Hivatás – Haladás – Hagyomány
jelmondatához hűen tölti be feladatát a vasúti képzések területén.